- Amúgy is olyan kisfiús feje van. –próbált vigasztalni
Bence.
- Pont az tetszik neki. –világosította fel Kuczi, közben a
koktélját szürcsölve. Megfogtam a koktélos poharam, és kiittam a tartalmát.
Szeretem a Sex on the beachet, de nem volt idő kiélvezni az ízét. –Gondolj
bele. 100 éve nem szexelt. Sőt kicsit több mint 100 éve. –húzta az agyamat.
- Akkor is jól fogom magam érezni. –jelentettem ki
gyerekesen, majd karon ragadtam Bencét, és a parkettre vonszoltam. Tánc közben Bence néha
odahajolva közölte pár ember öltözetének mérhetetlen gusztustalanságát. Én
ezeken csak jót nevettem.
- Nem értem az embereket. Kijönnek így az utcára?
- Hát látod, ki. –röhögtem fel. A következő számnál
visszamentünk Kuczihoz, aki a pultnál várt ránk. –Nem jön be senki? –kérdeztem tőle.
- Damon. –pillogott rám, majd rendeltünk még koktélokat.
Kucziék elmentek táncolni, én meg maradtam a pultnál, mint valami öregasszony,
és csak nézhettem idegesen, hogy Becky teljes gőzzel ráhajtott az eddig
idegesítőnek tartott Kolra.
- Szia szépség. –dőlt neki a pultnak Damon. –Jó a buli?
- Jobb lenne, ha nem lennél. –sziszegtem.
- Csak nem felültettek? –hajolt vészesen közel.
- Mi közöd van hozzá? –fordultam felé.
- Ennyire nehéz fenntartani Kol figyelmét? –nevetett fel. –Azt
hittem ennél okosabb lány vagy.
- Okos vagyok, békén hagyom.
- Vajon tényleg békén akarod hagyni?
- Mondjuk, te békén hagyhatnád a barátnőmet. –csettintettem
az arcába jelét adva annak, hogy túl közel hajolt. A mozdulatom eredményes
volt, ugyanis hátrébb húzódott.
- Majd meglátjuk. –hagyott ott. Mélyet sóhajtva beleittam a
koktélba, most már kiélvezve az ízét.
- Takara. –jött oda barátnőm.
- Ne mondj semmit. –emeltem fel a kezemet jelezve, hogy
tudom, egy merő roncsnak nézek ki.
- Tedd féltékennyé.
- Azt épp ő teszi velem.
- Lehet te is meg tudod csinálni. Nem olyan nehéz dolog.
–intett a pultosnak, hogy lesz még két tequila.
- Biztos, hogy kell nekem még inni?
- Persze. Vadállattá kell válnod. –röhögött, majd hirtelen
megtámaszkodott, mert közben elvesztette az egyensúlyát. Már ő is beljebb volt
kettővel. –Amúgy meg, az előbb megint rád nézett. –informált. –Most megint. –a
pultos kitette elénk a tequilákat.
- Ez puding, ugye? –néztem az alkoholra.
- Ahogy parancsolja, Yoda! –idézett a kedvenc Sandra Bullock
filmjéből, koccintottunk, majd lehúztuk és irány a táncparkett. Táncoltam a
szülinapossal, Bencével, aztán Harry került mellém.
- Táncolunk? –kérdezte.
- Ez nem kérdés. –húztam közelebb magamhoz. Egy idő után
megfordultam és háttal táncoltam neki. Megfogta a derekamat, majd lassan
elindult a keze lefelé, aztán vissza. Eközben Kolékra néztem, de semmi
változás. Inkább otthagytam a fiút, és Kuczihoz vergődtem. –Esélytelen. –súgtam
neki. Mindketten feléjük fordultunk, és láttuk, ahogy Becky Kol nyakát kezdi
simogatni. –Feltépném a torkát. –hörögtem az idegességtől rázkódva.
- Itt kell eldönteni, hogy mit akarsz tőle. Mert ha semmit,
akkor ne nyávogjál. –igaza volt. Nagy levegőt vettem és elindultam feléjük.
Kicsit szédültem, de nem baj, jó lesz így.
Nem fogom hagyni, hogy Becky elérje, amit akar. Azt, amit én
is akarok. Megragadtam a lány karját, és lerántottam Kolról.
- Hé!- sipákolt.
- Keres valami magadnak valót. –igéztem meg, majd megfordult
és elment. Ránéztem Kolra, aki felhúzta az egyik szemöldökét. – Szánalmas.
–fújtam felé.
- Én vagyok a szánalmas? –kérdezett vissza. Hirtelen
ötlettől vezérelve, megragadtam az arcát és magamhoz húzva szájon csókoltam.
Mikor észbe kaptam, elengedtem, megfordultam és elindultam a mosdóba, hogy
megmossam az arcomat, azt remélve, hogy attól majd kijózanodok. Ahogy
befordultam a folyosóra, elkapta a karomat hátulról, és visszarántott. A
szemembe nézett, majd elmosolyodott és határozottan megcsókolt. Nekinyomott a
falnak, én meg vadul szája után kaptam. Erősen beletúrtam a hajába, és ő
megragadta a tarkómat. Hátrarántotta a fejemet, a nyakamba csókolt. Mikor visszatért
ajkaimhoz a számba súgott. –Menjünk innen.
- Aha. –nyögtem és már megint csókoltam. Kihúzott a Grillből
és vámpíradottságainkat kihasználva hamar hozzájuk értünk. Hipp-hopp, a szobája
előtt termettünk. Megcsókolt, egyik karjával átkarolta a derekamat, a másikkal
belökte az ajtót és behúzott rajta. A szabad kezével be is vágta utánunk.
Lerúgtam a cipőmet és mindkét kezemmel markolászni kezdtem a hátát. Nekinyomott
a falnak és vadul simogatott, közben szenvedélyesen csókolóztunk. Megfogta a
ruhámat és egy határozott mozdulattal letépte rólam az egészet. Hallottam, hogy
reccsen az anyag, majd a földön landol. Erősen megragadtam a pólóját és a
szembe lévő falhoz szorítottam. Ha már ő is letépte a ruhámat, én miért ne
tehetném ugyan ezt. Két kezemmel megragadtam a nyakánál és lerántottam.
Nekisimultam és ismét csókolóztunk. Kezemmel nadrágját oldottam ki. Immár
csupasz nyakát kezdtem el harapdálni. Egyre erősebben markolászott, de cseppet
sem fájt. Belecsókolt a nyakamba és erősen szívni kezdte, mire kéjesen
felnyögtem, és a mellkasát karmolásztam. Kezével hátranyúlt a melltartómhoz és
kikapcsolta. Egyik lábamat felemeltem és derekára raktam. Csókjaival lejjebb
haladt, majd visszatért az ajkaimhoz. Ráharaptam az alsó ajkára, felszisszent,
de éreztem, hogy elmosolyodott. Fenekem alá nyúlt, és megemelt. Mire egyet
pislogtam már azon a hatalmas ágyon feküdtünk. Vadul csókolgatta a
felsőtestemet, míg a hajába turkáltam. Lerántottam magamról, majd gyorsan
rámásztam, így sikeresen felülre kerültem. Éreztem izgalmát az alsógatyájába.
Kulcscsontjánál kezdtem el szívogatni bőrét, míg ő a fenekemet simogatta.
Finoman előre-hátra kezdtem el mozogni, hogy még jobban izgassam. Fordultunk, már
nem bírtunk tovább uralkodni magunkon. Kol letépte rólam azt az egy
ruhadarabot, ami elválasztott minket egymástól és a sajátjától is megszabadult.
Eggyé váltunk, és vadul mozogni kezdett, közben csókolóztunk. Nemsokára az ő
hangja is megjött és számba nyögött. Száját harapdáltam és hátát karmoltam,
ahol tudtam. Kapaszkodtam belé. Egyre hangosabbak lettünk, és az így is vad és
szenvedélyes tempó fokozódott. Lábaimmal átkulcsoltam a derekát és feljebb
toltam a csípőmet, ő a fejemhez könyökölt. Karjaimmal átöleltem és magamhoz húztam.
Egyre jobb és jobb érzés töltött el minden egyes újabb lökésnél. Csókjainkba
folyamatosan belenyögtünk, így nem is folytattuk azokat. Éreztem, hogy nincs
más sok a csúcsig. Még pár mozdulat és az orgazmus izzadt gyönyörét átéltem.
Teljes erőmből belemarkoltam a hátába és testem megfeszült, majd apró remegésbe
kezdett jelezve nekem, hogy elfáradt. Ez adhatott neki energiát, mert egy
cseppet sem lassított. Folytatta ugyan olyan vad, határozott módon, ahogy eddig
tette. Neki se kellett már sok. Egy hatalmas nyögés kíséretével belemarkolt a
lepedőbe és izzadt teste megfeszült. Rám dőlt és szaporán kapkodtuk a levegőt.
Legördült rólam, ám karját még mindig magamon hagyta. Miután a légszomjunk
abbamaradt felült, majd betakart az egyik takaróval, a másikat meg magra húzta.
Lefeküdt a hátára és behunyt szemmel lassan elmosolyodott. Oldalamra fordultam,
háttal neki. Hihetetlen fáradság lett úrrá rajtam, így gyorsan elaludtam. Két
és fél óra múlva arra keltem, hogy a nap sugarai a szemembe sütnek. Szemem elé
téve a kezemet, fintorogva körbenéztem. Egy pillanatig nem tudtam, hogy hol
vagyok, majd minden beugrott. Mivel egész éjjel fent voltunk, nem kellett sokat
várni a nappalra. Előre láttam Kuczi arcán azt a széles vigyort és a mondatot.
„Én megmondtam!” Felültem, és a másik oldalra néztem, ahol Kol aludt csendesen.
Na jó, picit szuszogott, de ez inkább aranyos volt. Hátán feküdt és a hasán
volt a takaró. Egyik karja a feje felet terül el, míg a másik ki volt nyújtva
felém. Körbenéztem. Inkább lakosztálynak számított a hely, mint szobának.
Díszes textiltapéta, egy-két festmény. Oldalt egy hatalmas tükör volt, amin egy
cseppet se lepődtem meg. Több szekrény is volt a szobában, a sarkokban nagy
szobanövények voltak állítva. Úgy éreztem magam, mint a régi kastélyokban. A
mennyezet magas volt és hihetetlen magasak voltak az ablakok is. A földtől a
plafonig emelkedtek, oldalukon nagy sötétítőfüggönyökkel. Klaus kitett magáért.
Egyedül egy valami nem stimmelt a képbe. Mégpedig a szanaszét heverő ruhák.
Összehúztam a szemeimet, hogy jobban lássam a ruháimat. A takarót magam köré
fogtam és kikeltem az ágyból. Ahogy ezt megtettem, hirtelen el kezdett fájni a
fejem. Nem is fájt, inkább szét akart robbanni. Már bántam, hogy ennyit ittam
az éjjel, mert egy picit émelyegtem is. Felvettem a földről a bugyimat és
belebújtam volna, ha valaki nem tépi azt el éjszaka. Kol egyik hosszú ujjú
pólója ott hevert a díványon, és mivel a ruhám is teljesen szét volt szakítva,
jobb ötlet híján belebújtam abba. Pont eltakarta a fenekemet, vagyis épphogy.
Visszatettem a takarót az ágyra és felvettem a földről a szétszakadt, fekete
ruhát és a cipőmet. A melltartómat nem találtam, így inkább otthagytam. Még
egyszer Kolra néztem, aki édesdeden aludt, majd halkan kinyitottam a hatalmas
ajtót és kiosontam. Reméltem, hogy senkivel sem találkozom kifelé menet. Ám
mikor lejöttem a lépcsőn, Rebekah hangját hallottam magam mögött.
- Máris mész? –kérdezte gúnyosan. Hátrafordítottam a
fejemet.
- Én egy rossz szót nem szóltam rád a múlt heti kalandod
miatt. Tisztelettel lehetnél. –mentem tovább, válaszát nem megvárva. A ház
előtt felvettem a cipőmet és hazasiettem. Felmentem az emeletre és Damon ajtaja
előtt Kuczi egyik cipőjét láttam heverni. Na király, már megint. De az ő dolga.
Levettem Kol pólóját és bemásztam az ágyba, majd tovább aludtam. Ajtónyitásra
keltem fel megint. Kómásan felemeltem a fejem, hogy lássam ki jött be. Kuczi
állt ott.
- Máris otthon vagy?
- Becsuknád az ajtót? –bejött és becsukta maga után az
ajtót. –Úgy értettem, kívülről.
- Ne legyél már ennyire undok. –ült le az ágy szélére.
- Nem vagyok kíváncsi az „én megmondtam” dumára.
- Akkor nem mondom. De miért jöttél haza?
- Megmentettem magam a kínos ébredéstől.
- És inkább kisurrantál, mint egy prosti. Ez olyan, mintha megbántad
volna az éjszakát.
- Nem bántam meg.
- Azt gondolom. Mármint amilyen hévvel lekaptad ott a
Grillben.
- Befogod?
- És?
- Mi és?
- Jaj már, ne idegesítsél! Milyen volt?
- Hagyjál már aludni.
- Takara…
- Szerinted? –mosolyodtam el.
- A fantasztikus és a fenomenális közé sorolod?
- Aha.
- Hányszor csináltátok?
- Egyszer. –adtam tömör választ.
- Csak? –kérdezett vissza.
- Volt egy ruhád. –váltottam témát.
- Mi? Miért? A fekete, ami tegnap rajtad volt?
- Kol letépte rólam.
- Ne már! –kiáltott fel.
- Ne kiabálj! Szétmegy a fejem. –nyöszörögtem.
- Én is másnapos vagyok. Már voltam hányni is. –dőlt le
mellém.
- Jaj, ne mondj ilyet, a végén még én is megyek.
- De hányingered is van?
- Nem. Csak szétrobban a fejem.
- Sok volt a pia. –állapította meg, aztán csöndbe maradt.
- De ha megnyugszol én is letéptem az övét. –tértem vissza
az előző témánkhoz.
- És ezek után mibe jöttél haza? –kérdezte, mire én a székre
mutattam. Felállt, és felemelte a ruhadarabot, hogy szemügyre vehesse. –Nem lógott ki belőle a feneked?
- Annyira nem. De futottam, mint állat. –magyaráztam, mire ő
megszagolta a ruhadarabot.
- Hú.
- Te komolyan megszagoltad?
- Igen. Tök jó illata van. –dobta vissza a székre. –Öltözz
fel. Mindjárt dél.
- Fürdenem kéne.
- Hajrá! –indult el kifelé. –Ja. –fordult vissza az ajtóból.
–Csinálni kéne valamit.
- Ahogy mondod.
- Jó, de mit?
- Igyunk ma is. –nevettem fel.
- Én meg mindjárt rád fogok hányni.
- Ha nem lennék rosszul, még vásárolgatni is elmennék a
helyi bizományboltokba.
- Én is gondolkoztam azon, de Bencével azt beszéltük, hogy
azt holnap.
- Miért, ő hol van?
- Ő is rosszul van. Csak velem ellentétbe, ő 4-szer hányt.
Szerintem az egész napot át fogja aludni.
- Minek iszik mindig ennyit?
- Őt kérdezd. Biztos jól esik neki.
- Akkor ő mindig ezt érzi, amit most mi. Te jó ég!
- Menjünk el masszíroztatni. –ugrott be neki az ötlet.
- Mehetünk, bár azt hittem kényeztetnek itt téged eleget. –húztam
gúnyos mosolyra a számat. Kuczinak leesett, hogy mire, illetve kire gondolok,
de nem nevetett.
- 30 percet kapsz. –azzal kiment. Erőt vettem magamon, zuhanyoztam,
és felöltöztem. Farmert vettem fel egy kényelmes pólóval. Bementünk a szalonba,
és öt perc várakozási idő után, már mehettünk is vetkőzni. Felfeküdtünk a két
asztalra és kezdetét vette az élvezet. Az elején még beszélgettünk is. –Jössz
egy ruhával.
- Kol jön egy ruhával. –pontosítottam.
- Nem érdekel, hogy ki tépte el. A lényeg, hogy darabokban
van.
- Kuczi, kérlek… -nyögtem. Szinte tocsogtunk az olajban.
Hihetetlenül jólesett, ahogyan masszírozott a nő. Teljesen ellazultam, és
minden gondomat elfelejtettem arra a két órára. Alig tértem magamhoz a végén. A
szalonban lezuhanyoztunk utána, de még mindig éreztem az olajt bőrömön. Visszatérve
a Salvatore házba, Kuczi egyből Damon szobája felé vette az irányt, és 10 perc
múlva hangokra lettem figyelmes. Hallgathattam, hogy nem bírnak hormonjaikkal,
mert a délutánt a legédesebb bűn elkövetésével töltötték. Úgy látszik, illetve
hallatszik, hogy Kuczi már nem másnapos. Az én fejem is javult, ám még mindig
éreztem. Tudom, hogy másnaposságra azt kellene innom egy kupicával, amitől
rosszul lettem, de kevertem az italokat, így egy üveg fehérbor mellett
döntöttem. Kikerestem a pincében, és egy pohárral a kezembe felvonultam a
szobába. Damon szobája előtt megálltam, és három hatalmasat vertem az ajtóra.
- Hallgassatok már el! –morogtam, majd a szobámba érve
felvettem egy francia bugyit és egy fekete toppot. Kinyitottam a bort és
töltöttem magamnak. Felnyitottam a laptopot és intéztem az újsággal kapcsolatos
munkákat, közben zenét tettem be, hogy ne halljam őket, bár nem is figyeltem
rájuk. Teljesen belemerültem a munkába, és észre se vettem, hogy este hét óra
lett.
- Nyugodtan menj be. A kopogás is felesleges. –hallottam
Kuczi hangját ajtóm előtt, majd a hangot, hogy nyílt az ajtó. Erre odakaptam a
fejemet. Barátnőm egy szál takaróba tekerve állt ott Kollal. –Nézd, vendéged jött.
–konferálta fel a férfit, mire én kikapcsoltam a zenét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése