Így hát hazamentünk Elenához. Levettem a ruhámat és bedőltem
az ágyba. Másnap kialudva ébredtem délelőtt tízkor. Lementem az ebédlőbe.
- Jó reggelt. –köszönt Gary.
- Szia. –nyújtóztam egy hatalmasat. –Kialudtam magam.
–vigyorogtam és kávét töltöttem.
- Mikorra készülsz el?
- Gary… -sóhajtottam.
- Felejtsd el! Nézd meg tegnap is mi történt. Ezek nem
bírnak a seggükön maradni. Folyton áll a bál ebben az átkozott városban.
- Nem érdekel. Itt maradok még, ha tetszik, ha nem.
Szeretném, ha Kucziék énekelnének a jövő heti bálon és buliznék Elenával egy
nagyot.
- Te tisztában vagy a veszély fogalmával? –nézett teljesen
hülyének.
- Igen és én nem látok veszélyt.
- Szerinted Klaus nem fogja megtudni, hogy meg akarja ölni
az anyja?
- Mi?
- Elena azért lett meghívva, meg ez az egész bál azért lett
rendezve, hogy Easther találkozhasson vele, úgy hogy az senkinek nem gyanús.
Meg akarja ölni őket, mindegyiket Takara. Ezért kellett neki Elena vére…
- Minek?
- Elena a hasonmás. Az ő vére a kulcs kb. az összes ősi
varázslathoz.
- Ja, értem.
- És a pezsgő, amit megittunk tegnap tartalmazta Elena
vérét. Easther elmondott utána egy varázslatot, és az összes testvére mos
összeköttetésben áll. Ha az egyiket megölöd, az összes meghal, de a varázslatot
csak teliholdkor lehet elvégezni.
- Hogy lehet megölni a családodat?
- Takara, túl régóta élnek, és okoznak szenvedést
mindenkinek. Kezd forrni a helyzet.
- 2 hét van még a teliholdig.
- Az nem jelent semmit.
- Nem érdekel. És én döntöttem. Nem függök tőled.
–kiabáltam, mint egy kamasz, akit nem engednek el az esti buliba. Nem válaszolt
rá. Leültem vele szembe, és normál hangerőn folytattam. –Figyelj, szeretnék még
maradni egy-két napot. Tudom, hogy kötelességednek érzed, hogy megvédj, és ezt
sokra becsülöm…
- Most jön a de, igaz?
- Ezt eltaláltad. –mosolyogtam rá finoman. –Néha kell az a
külön út, és ezt te is belátod. De egyet ígérhetek neked. Amint forró lesz a
hangulat, lelépek. Vagyis az a pár nap alatt, amit itt töltök.
- Csak tudnám, hogy mit szeretsz te ennyire ebben a
városban. –dőlt hátra. Ez azt jelentette, hogy beadta a derekát. Legszívesebben
visítottam volna örömömben. –Ha elszúrod az esélyedet, többé a város közelébe
nem engedlek. –emelte fel az ujját fenyegetésképpen.
- Imádlak. –ugrottam a nyakába. Felpattantam és örömtáncba
kezdtem.
-1 hét. –jelentette ki, de ez se szegte kedvem. Legalább 1
hetet itt lehetek. Jobb, mint a semmi. A telefonhoz futottam és kikerestem
Kuczi számát.
- Kucziiiiiiiiiiiiii. –visítottam bele.
- Á, hülye vagy? Megsüketülök.
- Bocs.
- Amúgy kösz, hogy felhívtál. –jegyezte meg.
- Jaj, ne haragudj. Elfelejtettem. –csaptam a homlokomhoz.
- Bekaphatod.
- Hallod, van itt egy munka.
- Mármint ott Mystic Fallsba?
- Aha. Egy bálon kéne énekelned.
- És a bátyád mit szól hozzá?
- Nem érdekel. –adtam a keményet. –Na jó, beleegyezett.
–leültem a kanapéra és még fél órán keresztül beszélgettünk.
- Majd csak jövő héten megyek haza.
- Én ennek nagyon örülök, de nem felejtettél el megint
valamit?
- Mit?
- Kedden és szerdán fotózás van te agyatlan.
- Basszus, tényleg. –jutott eszembe.
- De miért nem írod fel a telefonodba, hogy emlékeztessen?
Ha már olyan menő új iphoneod van…
- Jó, eszembe se jutott.
- Te szervezted nekünk! Istenem.
- De a szombatot bevállaljuk?
- Szerintem igen. Elérhetőséget adsz?
- Persze. –diktáltam le neki mindent.
- Na akkor beszélek Phillel.
- Oksi. –raktam le a telefont, és türelmesen vártam. Eltelt
10 perc is, mire visszahívott. –Na?
- Benne vannak. –elmondta az összeget is, amiért
elvállalnák.
- Ennyiért simán benne lesz a polgármesternő is. Majd
átmegyek hozzá.
- Hallod, Bencét nem kéne hívni?
- Remek ötlet. Végül is hárman vagyunk legyőzhetetlenek.
- Hátha tervez nekünk valami jó ékszert.
- Szóval innen fúj a szél…
- Dehogy, dehogy. –nevetett fel barátnőm hangosan.
- Viszont én akkor megyek a polgármesternőhöz. –tettem le.
Felöltöztem és kölcsön vettem a kocsit. Beengedett és teával kínált, amit én
nem fogadtam el. Ki tudja, hogy mit rakott bele. Megbeszéltük, hogy mennyiért
vállalják Kucziék és rábólintott. Elmondta az elképzeléseit a zenelistáról.
Megígértem neki, hogy hétfőn vagy kedden elküldöm neki. Utána úgy döntöttem
körbejárom a várost. Az egyik kirakatban találtam egy inget, ami biztos, hogy
tetszene Kuczinak. Bementem és megvettem neki. Mikor a kasszánál fizettem, megcsörrent
a telefonom. –Igen? –vettem fel.
- Takara. –sipította egy ismerős hang. Ezt a hangot ezer
közül is felismerném, ez Caroline hangja. –Találkoznunk kell, most azonnal.
- Mikor érsz a Grill elé? Kávézhatnánk.
- Perceken belül.
- Akkor ott találkozunk. –nyomtam le a készüléket. Kijöttem
a boltból, és gyors léptekkel elindultam a Grill irányába. Nem volt nehéz
észrevenni Carolinet. Szőke, haja kiengedve omlott a vállára. Két puszival
köszöntünk egymásnak.
- Úristen, hogy vagy?
- Élek. –vigyorogtam. –Kint ülünk le, nem?
- De. –rendeltünk, majd beszélgetni kezdtünk.
- És akkor egy hétig maradsz?
- Sajnos nem. Holnap vissza kell mennem, mert fotózás lesz.
–most a zenekarról kezdtem el mesélni neki.
- Olyan jó lehet New Yorkban élni. –álmodozott. –És a Voguenál
dolgozni.
- Hát gyere velem. –ajánlottam fel.
- Nekem sulim van holnap.
- És ez mióta érdekel téged?
- Jó lenne…
- Hát, akkor gyere! Caroline csak 3 nap. Elmehetnénk bulizni
is, és a fotózásra is eljöhetsz.
- Komolyan?
- Komolyan! Gyere velünk. Szerdán jövünk is vissza.
- Köszönöm. –mosolyodott el. –Tudod, nagyon hiányoztál már.
Mármint ne értsd félre, Elenával is jókat lehet szórakozni, de mindig is
sajnáltam, hogy nem egy évfolyamon jártál velünk.
- Elena nem szereti a spontán dolgokat. Engem meg azok
éltetnek. –nevettem. –Hétfőn elmehetünk bulizni is.
- Jó. –mosolygott. Teljesen bepörögött az ajánlattól. –Még
nem nagyon voltam sehol.
- Imádni fogod. –ittam bele a kávémba. –Kérdezhetek valamit?
- Persze.
- Most akkor Klaus udvarol neked?
- Igen.
- És részedről?
- Nézd, miatta ment tönkre a kapcsolatom Tylerrel. Ezt nem
tudom elfelejteni. –kezdett hosszas magyarázkodásba. Miután lezártnak
tekintettük ezt a témát is, másról beszélgettünk. Megittuk a kávét és
fizettünk. –Nincs kedved este csinálni valamit?
- Mik a lehetőségek?
- Az, ami régen. Grill.
- Akkor biliárdozzunk egyet. Úgyis rég játszottam.
- El foglak verni. –vigyorgott.
- Azt majd meglátjuk. –elköszöntünk egymástól. –Akkor 6-kor.
- Igen. Szia. –Elenánál lehangoló hírek vártak. Vagyis
inkább csak Elenának volt lehangoló. Megtudtam, hogy Damon lefeküdt Rebekahval.
Nem értem Elena mit volt ezen úgy kiakadva. Azt hittem neki Stefan kell. De nem
is nagyon érdekelt a dolog. Lezuhanyoztam és kerestem valami ruhát. Végül is
egy fekete cicanadrágot vettem fel egy ingruhával. Derékövet kötöttem magamra
és sminkeltem. Elég vastagon kihúztam a szememet feketével. Kivasaltam a
hajamat és felvettem a kedvenc kék magas sarkú cipőmet, amit Kuczi le akart nyúlni.
Mire leértem az emeletről Gary ott állt az ajtóba.
- Elviszlek.
- Azt megköszönném. –csillant fel a szemem. Caroline pont
akkor szállt ki a kocsijából, mikor én is odaértem. Bementünk és lecuccoltunk
az egyik biliárdasztalhoz. Rendeltünk 2 koktélt és játszani kezdtünk, közben
persze nagyban ment a pletykázás.
- Anyukád mit szólt?
- Nem örül neki, de nem tehet ellene semmit. –újságolta
nekem, hogy elmondta az anyjának, hogy velünk jön.
- Helyes. Ragadd meg a hatalmat! –nevettünk, majd
játszottunk tovább.
- Ez elfogyott. –néztem az üres pohárra.
- Hozok még. –ajánlotta fel. –O…
- Mi van? –kérdeztem. Szemével jelezte, hogy nézzek magam
mögé. Diszkréten megfordultam és láttam, hogy Kol és Klaus leülnek a pulthoz és
rendelnek. Biztosra vettem, hogy ők már kiszúrtak minket. –Majd én. –formáltam
az ajkammal a szavakat, de hangot nem adtam hozzá. Odamentem a pulthoz,
felkönyököltem.
- Szervusz Takara. –köszönt Klaus. –Hát te itt?
- Hello. Kicsi a világ. –mosolyogtam rájuk, majd
visszanéztem a pultosra.
- Milyen szerencse. –jegyezte meg Kol.
- Lesz két mojito. –eltűnődtem egy pillanatra. –Meg két kis
tequila is. –vigyorogtam. –És köszi, hogy kihozod és meghívsz minket. –igéztem
meg.
- Mi járatban itt? –kérdezte Kol.
- Amiért ti is itt vagytok. –válaszoltam pimaszul, majd
visszamentem Carolinehoz. A pincér kihozta nekünk, amit kértem. Felemeltünk a
tequilákat, koccintottunk, majd lehúztuk őket. Olyan volt, amilyenre
számítottam. Egyből beleharaptam a citromba, hogy enyhítsem az ízét.
- A kis kalandunkra. –emelte fel Car a mojitoját is.
- Utálom a beszédeket. –forgattam meg a szememet. –De igen.
Jó lesz. –koccintottuk, majd beleszürcsöltem a poharamba. Kezembe vettem a
dákót, és löktem egyet, a lila színű teli golyó begurult a lyukba. Car felült
az asztalra, míg egy másik pozíciót vettem fel a lökéshez.
- És Garynek van valakije?
- Nincs. –támaszkodtam az asztalnak és löktem. Most a
narancssárgát sikerült a helyére küldenem. –Miért? Ugye nem? –tudta, hogy mire
gondolok.
- Nem! Csak úgy kérdeztem. Akkor ketten laktok egy lakásban?
–elvétettem a lökést.
- Igen. Szerintem nem is viselném el, ha lenne valaki még
rajtunk kívül ott. Garyvel is nehéz… -Caroline felnevetett, majd felállt, hisz
most ő következett. –Valakije mindig van, de nincs állandó. Minek foglalkozzon
annyit az emberekkel?
- Magam is ezt osztom. –hallottunk egy hangot magunk mögül.
Méghozzá egy ismerős hangot, Klausét. –Csatlakozhatunk?
- Komolyan? –kérdeztem.
- Nem. –dühöngött Carolinera.
- Hát, akkor sajnálom… -szólaltam meg újból.
- Valahogy már nincs kedvem játszani. –közölte szőke
barátnőm.
- Ugyan már… -próbálkozott tovább Klaus.
- Nem. Takara, majd még este beszélünk, a holnappal
kapcsolatban. Most megyek, mert még el se kezdtem pakolni.
- Elmész? –kérdezősködött tovább.
- Ajjj már a kkk… -morgott Caroline, majd kiviharzott, Klaus
pedig utána. Úgy gondoltam, hogy ezt akkor most már végigjátszom, ha
kifizettük. Ráhajoltam az asztalra, majd belöktem egy golyót a lyukba.
- Én jövök. –közölte Kol.
- Egyáltalán tudsz játszani? –néztem rá, mire ő hangosan
felnevetett. –Most komolyan kérdezem. Mármint mielőtt 100 éves Csipkerózsikás
álmodba kezdtél, biliárdoztak már az emberek? –újból beleittam a koktélomba.
Éreztem, hogy kezd remek hangulatom lenne, annak ellenére, hogy kivel vagyok
jelen pillanatban. Kol lökött egyet, és bement a csíkos, így ismét ő jött.
Közben lehúztam a koktélomat. Löktem egyet a dákóval és belőttem az egyik
golyót. Nem akármelyiket, hanem a feketét.
- Na, szép. –jegyezte meg lenézően Kol. –És akkor még én nem
tudok játszani.
- Bocsánat, de ehhez nincs sok kedvem. Sok dolgom van még,
szóval ideje mennem.
- Még korán van.
- Nem pakoltam még én se be.
- Nem azt mondtad, hogy maradsz még? –ivott bele az italába
Kol.
- El kell intézem pár dolgot. –felvettem a kabátomat, majd
elsiettem. Írtam Carolinenak egy üzenetet, hogy holnap fél 3-ra jöjjön
Elenáékhoz. 5 perce sétálhattam már, és tudtam, hogy követ. Azt hittem megunja,
és majd elmegy, de nem. Megálltam. –Attól, mert be vagyok csiccsentve még
tudom, hogy követsz. –közöltem. Vártam egy kicsit, majd megfordultam, de nem
állt mögöttem. Megrántottam a vállamat és visszafordultam. Ahogy ezt megtettem
olyan 5 cm-e állt tőlem. Megijedtem.
- Csak nem megijesztettelek? –kérdezte játékosan.
- Nem. –löktem félre és haladtam tovább.
- Hallom a szívveréseden. Megijedtél. –jött utánam.
- Mit keresel itt?
- Gondoltam az idegeidre megyek.
- Csak arra tudsz menni.
- Ne legyél már velem ilyen ellenséges. –állt meg előttem.
–Én is tök kedves vagyok veled.
- Hát, ha a flörtölést a kedvességhez írjuk…
- Nem szórakozunk egy kicsit? Mert ugye te ezt nem
szórakozásnak hívod, amit eddig csináltál.
- Nem, nem annak hívom. Majd holnap szórakozom.
- De én most akarok.
- Tudod, elég akaratos vagy.
- Tudom. Megkapom
mindig, amit akarok. –vigyorgott rám csibészesen. Ezt a gesztust nem lehetett
nem félreérteni. –Behívsz?
- Azt hiszem, nem teszem ki Elenát ekkora veszélynek.
- Veszélyesnek tartasz? –lépett közelebb és mélyen a
szemembe nézett. Egyik kezével megfogta az arcomat. Kellemes illata megcsapta
az orromat, és elvesztem barna szemeiben. Bár igazán helyesnek tartottam, mégse
mehettem bele a játékba. Kicsit túl veszélyes szórakozás lenne, és a bátyám is
örök életembe bezárna valami börtönbe. –Na, csináljunk valamit. –súgta az
arcomba.
- Tudod, én nem vagyok prosti. –világosítottam fel. Majdnem
odamondtam, hogy „nem úgy, mint a húgod!” Jobbnak láttam ezt kihagyni a
mondatomból. –További jó éjszakát. –mondtam neki és hátraléptem egyet.
- Mikor találkozunk megint?
- Facebookon. –jöttem be az ajtón és becsuktam magam mögött.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése