Hamarosan megérkeztünk, és leparkoltunk Elenaék előtt. Gary
csöngetett, Elena pedig ajtót nyitott nekünk.
- Szia. –köszönt neki egy szívtipró mosoly kíséretével.
- Szia Gary. –ölelte meg. –Jól utaztatok?
- Kockára ültem a seggemet. –szálltam én is ki a kocsiból,
odatipegtem a magas sarkúban és szorosan megöleltem.
- Ejha, de jól nézel ki. –dicsért meg. Mindig is szerettem
Elenát, másfél évvel vagyok idősebb nála, és gyerekkorunkban is sokat
játszottunk együtt. Jó volt őt újra látni. Becuccoltunk a házba, és ledobtam
magam a kanapéra. –Kezdheted a mesét. –utasítottam unokatestvéremet, míg bátyám
leült mellém.
- Hosszú lesz.
- Annál jobb. –bújtam ki a cipőből, majd felhúztam a
lábaimat magam alá. Elena vett egy mély lélegzettet és belekezdett. Elmesélte,
hogy Klaus megigézte Stefant, hogy a szolgája legyen, de miután feloldotta az
igézés alól, Stefan nem ment vissza Elenához. Damon kihúzta a tőröket, és
visszatért az ősi család. Azon meg mindenki meglepődött, hogy nem lett
vérengzés. Azt is elmesélte, hogy a két eddig nem ismert testvért, Finnnek és
Kolnak hívják. Rebekaht, a húgukat már ismerem, és nem igazán vagyok jó
véleménnyel róla. Klaus még mindig irányításmániás pszichopata, ráadásul
megtudtam, hogy rászállt Carolinera. Caroline eléggé közel áll hozzám, de
barátságunk akkor erősödött meg, mikor ő is átváltozott.
- Elena nem zavar, ha ennénk? –kérdezte tapintatosan Gary.
–Vagyis én biztosan.
- Nem, dehogy is.
- Én is kérek. Enni akarok a bál előtt a biztonság kedvéért.
- Nullás vagy A pozitív?
- Nullásat. – válaszoltam egy nyújtózás kíséretében. A
táskából bátyám kivett két tasak vért és az egyiket odadobta nekem. –Tehát
akkor van Ősboszi anyuci, aki nem vámpír, de él, és jobban néz ki, mint
fénykorában?
- Igen.
- És a családjának az egyesítését ünnepli?
- Aha.
- Semmi szülinap, vagy valami klassz dolog? Esetleg
diplomaosztó? Csak egy családegyesítés? –húztam fel egyik szemöldökömet.
- Tudod, vannak olyanok, akiknek fontos a család.
–célozgatott Gary.
- Előre leszögezem, hogy tőlem ilyen bulit sose fogsz kapni.
- Sejtettem. –húzta el száját, mire Elena felnevetett.
- Mi az? –kérdeztük egyszerre tőle.
- Csak már nagyon hiányoztatok.
- Te is nekem. –csillant fel a szemem. –De ez a nyomorék nem
enged ide egyedül.
- Amíg Klaus itt van, addig nem is.
- Diktátor Gary Sommers… -pufogtam. Megittuk a tasak
tartalmát, és felmentünk készülődni. Lezuhanyoztam, kijöttem a fürdőből és
becsuktam magam mögött az ajtót.
- De jól jártunk, hogy leléptünk. –szólalt meg mellőlem Gary
összegezve Elena meséjét.
- Igen, azt belátom, hogy most nyakig benne lennénk a
pácban. Amúgy csak nekem tűnt fel, hogy Damon neve túl sokszor hangzott el?
- Nem, én is észrevettem. Gondolom rárepült Elenara.
–tűnődött el.
- Kimennél? Felöltöznék. –néztem rá, mire ő elvigyorodott.
- Mintha nem fürödtünk volna kiskorunkban együtt…
- Hülye állat. –förmedtem rá, de végül kiment. Megtöröltem
magam és a hajamat, majd belebújtam egy bugyiba és egy cipzáras melegítő
felsőbe. Legalább majd nem fog szétjönni a hajam. Bekopogtam a fürdőbe, és
Elena nyitott ajtót nekem. A sminkes dobozok már a tükör előtt álltak. Eszembe
jutott, hogy régebben sok időt töltöttünk így együtt, és próbáltuk elsajátítani
a sminkelés alapjait. –Nosztalgiázunk?
- Gondoltam hiányzott már neked a közös sminkelés. –mosolygott
rám, én pedig bementem a szobába és becsuktam az ajtót. Megpróbáltuk bepótolni
a külön töltött időt, és a szánk be nem állt. –És tetszik New York?
- Elképesztő. Meg kell, hogy látogass. Ha lesz egy kis időd…
- Ezt megbeszéltük. –mosolygott.
- De tényleg gyere. Már egy éve ígéred, hogy jössz.
- Amint lesz egy kis szünet, mindenképp szeretnék jönni. –felfogtam
a hajamat laza kontyba. A kisebb tincseket direkt kihúztam. Elöl kihagytam az
arcomnál egy-egy tincset, amit begöndörítettem. Nem bírtam ki, muszáj volt
rákérdeznem Damonre, Elena pedig kisebb hezitálás után mesélni kezdett.
- Ez komoly? –kérdeztem vissza, amikor megtudtam, hogy
csókolóztak. –Ne inkább ne válaszolj. –kértem. Pár perces csönd után újra
feltettem egy kérdést. –És ki lesz a kísérőd?
- Mindketten eljönnek. Stefan és Damon is. –ekkor bátyám türelmetlenül
nyitott be hozzánk.
- Lányok nem unjátok még?
- Inkább menj te is öltözni. –utasította Elena.
- 5 perc alatt felöltözöm. –ment el.
- Ne is kérdezd. –ráztam meg a fejem. –Néha megölném. Sőt…
- De legalább nem csak Jeremy és én vagyunk ilyenek.
- Mikor beszéltél vele utoljára?
- 2 napja. Nagyon tetszik neki minden. Legalább nyugodt és
biztonságos életet él.
- Most mondanám, hogy neked is azt kéne, de tudom, hogy lehetetlen.
Aki egyszer ebbe belecsöppen, az benne is marad.
- Te vagy az első, aki ezt mondja. Mindenki más az
ellenkezőjét.
- Én nem kíméllek. –vigyorogtam. Ezüstös sminket csináltam,
hogy menjen a kiegészítőkhöz. Olyan jó kis füstös lett a szemem. Kihúztam spirállal,
így hosszú pillákat kölcsönöztem magamnak. Mindketten felöltöztünk, és egymást
csodálva álltunk a nappaliba. Véleményem szerint Elenához illett az a ruha, bár
nekem túl nagy volt az abroncsa.
- Nahát, gyönyörű vagy. –dicsérte meg Gary is.
- Köszönöm. –köszönte meg, én pedig megköszörültem a torkom.
- Mi van?
- Elfelejtettél engem megdicsérni. –közöltem. Erre csak
elnevette magát.
- Neked ki kell érdemelned. –ment ki a házból.
- Ne foglalkozz vele. Nagyon jól nézel ki. –biztatott
unokatestvérem.
- Majd összetaposom a lábát tánc közbe. –forraltam a
bosszúmat. Beültünk a kocsiba és bátyám gázt adott. A ház, ahonnan a meghívást
kaptuk hatalmas volt. Nem is ház volt, szinte palota, gyönyörű kerttel.
- Elena menj előre. –kérte őt bátyám, miközben leparkolt.
- Baj van?
- Nem. –válaszolta könnyeden. –Csak a húgommal szeretnék
beszélni. –fordult felém Gary. Elena kissé gyanakvóan kiszállt, és mikor már
elég messze volt, újra megszólalt. –Takara…
- Hm?
- Lehetőleg ne folyjunk bele a dolgokba, jó?
- Mire célzol?
- Hogy ne vessz össze senkivel, mert csúnyán nézett rád.
Hallgasd meg Elijaht és húzódj vissza. Nem akarok itt maradni.
- Nem terveztem balhét senkivel.
- Tudom, de ismerlek.
- Jó. –suttogtam.
- Takara.
- Értem! Rendben van! Ahogy óhajtod! Bemehetnénk már végre?
–jöttem dühbe pár pillanat alatt.
- Persze. –mosolygott és karját nyújtotta. Én elfogadtam, és
végre bementünk. Gondoltam, hogyha kívülről így néz ki a ház, akkor belül is
lélegzetelállító lesz. Az emberek kisebb csoportokban beszélgettek. Odajött egy
inas és Gary lesegítette rólam a köpenyemet, majd átadta neki. Kaptunk egy-egy
pohár pezsgőt, és megindultunk előre. Kiszúrtam Elenaékat és odamentünk
hozzájuk.
- Stefan. –mosolyogtam rá kedvesen, és két puszival köszöntem neki,
majd a mellette álló bátyára, Damonre néztem. –Csá.
- Én nem kapok puszit?
- Az kéne még. –húztam fel flegmán a szemöldökömet.
Stefannal jóba voltam, ő segített az átváltozásom után mindenben. Nélküle nem
éltem volna túl a dolgokat, bár a diétáját nem sikerült követnem. Kicsit arrébb
is álltunk a többiektől, úgy beszélgettünk Stefannal, közben Gary Damonnel és
Elenaval csevegett.
- Milyen az élet a nagyvárosban? –kérdezte tőlem Stefan.
- Hát, pörgés van. Legalább nem csak egy szórakozóhely van.
Ez a pozitívum.
- Legalább egy van itt. –nevetett fel. –Képzeld, múltkor
megvettem a Vogue-ot. Kíváncsi voltam a cikkedre.
- Vogue-ot vettél? –néztem rá, majd felvisítottam.
- Érdekes volt a kezemben, de a cikk jó volt.
- Hát, köszönöm. –mosolyogtam rá barátságosan. –Azt hiszem
ez megtisztelő, hogy egy férfi Vogue-ot vett a cikkem miatt.
- Jó, hogy idejöttetek. –mondta kisebb szünet után.
- Csak nem hiányoztam Stef?
- Mondhatjuk úgy is. Egyedül nehezen viselem Carolinet. –nevetett
fel. Miután elfogyott a pezsgőm, elindultam egyedül egy újat keríteni. Az egyik
pincér épp vitt egy tálcát, ahol volt még egy pohárral. Meg akartam szerezni. Átvágtam
a tömegen és érte nyúltam, ám megelőztek. Visszahúztam a kezemet és kérdőn
néztem az illetőre. Magas volt és roppant jóképű, és azt hiszem most nagyon
finoman fogalmaztam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése